A minimálisan invazív gerincsebészeti technológia fejlődési státusza

Az elmúlt évtizedekben a gerincsebészeti koncepciók és a tudományos technológia óriási fejlődésével a minimálisan invazív gerincsebészet népszerűsége nagymértékben megnőtt. A minimálisan invazív gerinctechnikákat úgy alakították ki, hogy minimalizálják a műtéti szövődmények kockázatát, miközben ugyanazokat az eredményeket érik el, mint a hagyományos nyitott műtét. A minimálisan invazív gerincsebészet azt javasolja, hogy lehetőleg kerüljük el vagy csökkentsük a sebészeti megközelítéssel kapcsolatos szövetkárosodást, amennyire csak lehetséges, megőrizzük a normál anatómiai struktúrákat a műtéti hatókörön belül, ugyanakkor lehetővé tegyük a műtét utáni gyors felépülést és jobb életminőséget.

Az ágyéki porckorong mikroreszekciós technológiájától kezdve folyamatosan jelennek meg a különféle forradalmian új, minimálisan invazív technikák, amelyek fokozatosan felváltják a nyílt műtétet. A modern sebészeti segédberendezések, mint például az endoszkópok, a navigáció és a robotok fejlesztése tovább bővítette a minimálisan invazív gerincsebészet indikációinak körét, így számos összetett gerincsérülésre alkalmas. Például egy mikroszkóp vagy endoszkóp használatával nem csak a rutin idegdekompressziós/fúziós műveleteket lehet biztonságosabban elvégezni, hanem jelentősen javíthatja a gerinc metasztatikus elváltozásaival, összetett gerincfertőzéseivel és összetett gerincsérüléseivel kapcsolatos műtétek megvalósíthatóságát és biztonságát is.

01 Sebészeti beavatkozás

Eddig a minimálisan invazív gerincműtétek közé tartozik a minimálisan invazív elülső lumbális intertest fúzió (MIS-ALIF), a minimálisan invazív hátsó lumbális intertest fúzió (MIS-PLIF) / a minimálisan invazív transzforaminális lumbális intertest fúzió (MIS-TLIF), a ferde laterális lumbális intertest fúzió (OLIF) és extrém laterális lumbalis interbody fúzió (XLIF), valamint endoszkópos fúziós technológia, amelyet kezdetben az elmúlt években fejlesztettek ki. A különféle minimálisan invazív gerinctechnikák fejlesztési folyamata során ez az a történelmi folyamat, amelyben a tudományos fejlődés vezérli a sebészeti koncepciók és technológiák fejlődését.

Mióta Magerl 1982-ben először számolt be a perkután pedicle csavar behelyezéséről, a minimálisan invazív gerinctechnológia hivatalosan is a fejlesztési szakaszba lépett. 2002-ben Foley et al. először javasolt MIS-TLIF. Ugyanebben az évben Khoo et al. először jelentett MISPLIF-et hasonló működő csatorna használatával. Ez a két műtét megnyitotta az utat a minimálisan invazív hátsó gerincsebészet kialakulásához. Ahhoz azonban, hogy posterior megközelítéssel elérjük a gerincterületet, elkerülhetetlen az izmok lehámlása és a csontszerkezet egy részének eltávolítása, és a műtéti terület expozíciójának mértéke befolyásolja a vérzés mértékét, a fertőzések arányát és a műtét utáni felépülési időt. . Az ALIF potenciális előnye, hogy nem jut be a gerinccsatornába, elkerüli az epidurális hegképződést, teljes mértékben megőrzi a hátsó gerinc izom-csontszöveti szerkezetét, és csökkenti az idegkárosodás kockázatát.

1997-ben Mayer módosított laterális megközelítésről számolt be az ALIF-nek, retroperitoneális/anterior psoas megközelítést alkalmazva az L2/L3/L4/L5 szinten és intraperitoneális megközelítést az L5/S1 szinten. 2001-ben Pimenta először számolt be egy módszerről a gerinc fúziójára az oldalsó retroperitoneális téren és a psoas major izom felosztásán keresztül. Egy fejlesztési időszak után ezt a technikát XLIF-nek nevezték el Ozgur et al. 2006-ban. Knight et al. Először 2009-ben számoltak be közvetlen laterális lumbális interbody fúzióról (DLIF) az XLIF-hez hasonló psoas megközelítésen keresztül. 2012-ben Silvestre et al. összefoglalta és továbbfejlesztette Mayer technológiáját, és elnevezte OLIF-nak. Az XLIF-hez és a DLIF-hez képest az OLIF a psoas major izom előtti anatómiai teret használja, és nem zavarja az izmot és az alatta lévő idegeket. Ezzel nemcsak az ALIF által okozott érkárosodás kockázatát lehet hatékonyan elkerülni, hanem az XLIF/DLIF által okozott súlyos psoas sérülést is. Plexus sérülés, csökkenti a posztoperatív csípőhajlítási gyengeséget és a comb zsibbadását.

Másrészt a sebészeti műszerek folyamatos fejlesztésével és a technológia fokozatos kiforrotásával a betegek igénye megnőtt a minimálisan invazív műtétek iránt. 1988-ban Kambin és munkatársai először próbálták ki és vezették be az endoszkópos gerincműtétet. Eddig a legreprezentatívabb módszer az egy- vagy kettős metszés endoszkópos laminectomia az ágyéki gerincszűkület, az ágyéki porckorongsérv stb. kezelésére. Ezen az alapon jött létre az endoszkópos ágyéki interbody fúzió. Az endoszkóp jellemzői szerint teljes endoszkópra, mikroendoszkópra és kétlyukú endoszkópra oszlik. Transzforaminális megközelítéssel vagy interlamináris megközelítéssel a gerincfúzióhoz. Eddig az endoszkóposan támogatott laterális lumbális interbody fúziót (LLIF) vagy TLIF-et klinikailag használták a degeneratív spondylolisthesis és az ágyéki gerincszűkület kezelésére, amelyet gerinc instabilitással vagy foraminalis szűkülettel kísértek.

02 Sebészeti segédberendezések

A minimálisan invazív sebészeti koncepciók és megközelítések fejlesztése mellett a nagyszámú, nagy pontosságú sebészeti segédberendezés alkalmazása is megkönnyíti a minimálisan invazív műtétet. A gerincsebészet területén a valós idejű képvezetési vagy navigációs rendszerek nagyobb biztonságot és pontosságot nyújtanak, mint a hagyományos szabadkezes technikák. A kiváló minőségű intraoperatív navigációs CT-képek háromdimenziós intuitív képet nyújtanak a műtéti területről, lehetővé teszik az implantátumok háromdimenziós valós idejű anatómiai követését a műtét során, és több mint 90%-kal csökkentik a sebészek és a betegek sugárterhelésének kockázatát.

Az intraoperatív navigáció alapján az elmúlt években a gerincsebészet területén egyre nagyobb a robotrendszerek alkalmazása. A lábfejcsavaros belső rögzítés a robotrendszerek reprezentatív alkalmazása. A navigációs rendszerekkel kombinálva a robotrendszerektől elméletileg várhatóan pontosabban végezze el a lábfejcsavar belső rögzítését, miközben csökkenti a lágyrészek károsodását. Bár nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat a robotrendszerek gerincsebészetben való hasznosságáról, számos tanulmány kimutatta, hogy a pedikulacsavarok elhelyezése robotrendszerekkel jobb, mint a kézi és fluoroszkópos irányítás. A robot-asszisztált gerincsebészet egyik legfontosabb előnye, hogy legyőzi a műtét során a sebész lelki és fizikai fáradtságát, ezáltal jobb és stabilabb műtéti beavatkozásokat és klinikai eredményeket biztosít.

A minimálisan invazív gerincműtét során kulcsfontosságú a megfelelő indikációk kiválasztása és a beteg elégedettségének biztosítása a kezelés eredményeivel. A mesterséges intelligencia (AI) és a gépi tanulás kombinációja segít a gerincsebészeknek javítani a műtét előtti tervezést, a műtéti végrehajtási terveket és optimalizálni a betegek kiválasztását a jobb posztoperatív eredmények és a betegek elégedettsége érdekében.

03 Outlook

Bár a minimálisan invazív gerinctechnológia nagyot fejlődött, és jelenleg a legszélesebb körben elfogadott fejlett koncepció a klinikai gyakorlatban, még mindig tisztában kell lennünk a minimálisan invazív sebészet korlátaival. A minimálisan invazív technológia fejlődése nagymértékben csökkentette a helyi anatómiai struktúrák kitettségét a műtét során. Ugyanakkor magasabb követelményeket támaszt a sebész szaktudásával és az anatómiai struktúrák megértésével szemben. Sok gerincműtétet, például a súlyos deformitások gerinckorrekciós műtéteit már maximális expozíciós körülmények között is nagyon nehéz elvégezni. A műtéti terület teljes expozíciója hasznos a műszerek és az intraoperatív műtétek során, valamint az idegi és érrendszeri struktúrák teljes exponálása is nehézkes. Hatékonyan csökkentheti a szövődmények kockázatát. Végső soron a gerincműtét elsődleges célja az eljárás biztonságos végrehajtásának biztosítása.

Összefoglalva, a minimálisan invazív sebészet világszerte elkerülhetetlen tendenciává vált a gerincsebészeti koncepciók fejlődésében. A minimálisan invazív gerincsebészet fő célja a megközelítéssel járó lágyrészkárosodások minimalizálása és a normál anatómiai felépítés megőrzése, a műtét utáni gyógyulási folyamat felgyorsítása és az életminőség javítása a műtéti hatás befolyásolása nélkül. Az elmúlt néhány évtizedben a sebészeti koncepciók és a tudományos technológia jelentős előrelépései lehetővé tették a minimálisan invazív gerincsebészet további előrehaladását. A különféle sebészeti megközelítések lehetővé teszik az orvosok számára, hogy 360°-os minimálisan invazív dekompressziót és fúziót végezzenek a gerinc körül; az endoszkópos technológia nagymértékben kiterjeszti az intraoperatív anatómiai látómezőt; A navigációs és robotrendszerek egyszerűvé teszik az összetett szárcsavaros belső rögzítést biztonságosabbá.

A minimálisan invazív sebészet azonban új kihívásokat is jelent:
1. Mindenekelőtt a minimálisan invazív műtét jelentősen csökkenti az expozíciós tartományt, ami nagyon megnehezítheti az intraoperatív szövődmények kezelését, és akár nyílt műtétre való átállást is igényelhet.
2. Másodszor, nagymértékben támaszkodik drága segédberendezésekre, és meredek tanulási görbéje van, ami megnehezíti klinikai promócióját.

Bízunk benne, hogy a jövőben a sebészeti koncepciók további innovációja és a tudomány és technológia folyamatos fejlesztése révén több és jobb minimálisan invazív kezelési lehetőséget biztosítunk a betegeknek.